A Tanszék története

Növénytani, botanikai előadásokat Schilberszky Károly már 1893-tól tartott a jogelőd intézményekben. Őt követte a tárgy előadásában 1927–1943-ig Husz Béla. Ekkor alakult meg a növénykórtanból különváltan a Növénytani Tanszék, amely növénytani, növényélettani, nemesítési és genetikai tudományterületeket művelt. A szervezeti egység hivatalos neve Kertészeti Növénytani, Növénynemesítési Intézet lett. Kísérleti gazdasága Érden volt: Elvira major és Mária major. 1949-től a kutatóintézeti forma megszüntetésével egy időre a tanszék háttérbe szorult. A kutatás terén alapvető változás 1962 után következett be, amikor megkezdődött az alapításakor 55 hektáros Soroksári Botanikus Kert szervezése (a Kert mai területe 60 ha). A Botanikus Kert a tanszék bemutató, oktató és kísérleti terepe lett. A tanszék vezetője egyben a Botanikus Kert igazgatói teendőit is ellátta.

Tanszékvezetők:

  • 1944–1949: Mándy György
  • 1949. márc.1 – 1972: Kárpáti Zoltán
  • 1972–1989: Terpó András
  • 1989. júl. 1-2012: Rimóczi Imre
  • 2012. március 1-től: Höhn Mária

A Növénytani Tanszék munkatársai 1975-ben.

A növénytan általános tematikájának megfelelően a Tanszék oktatói fő kutatási területüknek megfelelően három munkacsoportot alkotnak (szervezettan–szövettan, rendszertani, növényföldrajz–társulástan–ökológia).

 

Az elmúlt évtizedek és a jelen tanszéki munkatársai:

A Növénytani Tanszéken Terpó András 1950-től oktatott, 1951. június közepétől egyetemi tanárként. Az általa elindított fontosabb programok között említhető az emberi tevékenység következtében bekerült, elterjedt és meghonosodott, egy szóval adventív növényfajok kutatása, az őshonos árnyéki évelők, a lomblevelű örökzöldek, és a Tanszék fő profilját meghatározó vad gyümölcsfajok kutatása. Kárpáti Zoltán a hazai berkenye fajok taxonómiai feldolgozása által nemzetközi elismertséget szerzett.

Soroksáron, az Egyetem Tangazdaságában az alakuló Botanikus Kertben 1962 februárjában gyakornokként kezdte munkáját Felhősné Váczi Erzsébet és Grúsz Erzsébet, akik egy évvel később már a Tanszéken oktatói, illetőleg a megalakult Soroksári Botanikus Kertben telepvezető helyettesi státuszban folytatták munkájukat. Felhősné Váczi Erzsébet kutatásaiban a termesztett növények szöveti felépítésével és szerveződéstanával foglalkozott. Grúsz Erzsébet 1967 márciusától egészen nyugdíjazásáig (1997) a Botanikus Kert vezetője volt.

Facsar Géza 1964 februárjától egy évet gyakornokként a Soroksári Botanikus Kertben dolgozott, majd 1965 februárjától tanársegédi, 1972 áprilisától adjunktusi státuszban folytatta oktatói tevékenységét a Tanszéken. Bár a termesztett szőlővel kapcsolatos régészeti botanikai kutatásait okleveles kertészmérnöki diplomájának megszerzése (1964) után is folytatta, leginkább a hazai vadrózsa fajok kutatása kapcsán vált hazai és külföldi szakmai körökben ismertté.

Bényeiné Himmer Márta 1970 óta dolgozik a Tanszéken, előtte egy évet gyakornokként a Botanikus Kertben töltött. Kutatásait őshonos árnyéki évelőkkel és lomblevelű örökzöldekkel kezdte, a borostyán taxonómiájával és citogenetikájával kapcsolatban ma is intenzív kutatásokat folytat.

Bogya Sándorné 1969. októberében a Soroksári Botanikus Kertben kisegítőként kezdte munkáját, 1976 és 1993 között tudományos segédmunkatárs, ezt követen tudományos munkatárs. A Növénytani Tanszék munkájában 1996 szeptembere óta oktatóként is részt vesz, 1997-től a Botanikus Kert vezetője.

Rimóczi Imre 1971 július közepétől dolgozik a Tanszéken, 1978. júniusától adjunktusi, 1988-tól docensi státuszban, majd Terpó András távozása után 1989 közepétől tanszékvezeti beosztásban. Kutatási témája kezdetektől fogva a nagygomba mikológia szerteágazó tudományterületére összpontosul.

Reményi Mária Lujza 1980. októberétől laboránsként dolgozik a Tanszéken, 1989 júliusától technikai szakoktató, majd 1991-től egyetemi tanársegéd. Kutatásaiban az ajakosok szárképleteinek morfológiai–szövettani vizsgálatával foglalkozik.

Krizsainé Niemirow Barbara 1987. márciusától 1997. augusztusáig dolgozott a Tanszéken, a paradicsom termésének szövettanával foglalkozott.

Höhn Mária és Kecskés Ferenc 1990-ben kezdtek oktatni a Tanszéken. Mindketten alapvetően a növényföldrajz–társulástan és ökológia témakörben kutattak, de Kecskés Ferenc csak néhány évig volt kollégánk.

Nagy József 1992-ben, Udvardy László pedig 1993-ban az MTA tudományos továbbképzési ösztöndíjasaiként kezdtek bekapcsolódni a Növénytani Tanszék oktatási tevékenységébe, a 3 év aspirantúra után mindketten tudományos segédmunkatársként folytatták munkájukat. 1997 több váratlan személyi változást hozott a Tanszék életében: Krizsainé váratlan távozása, Grúsz Erzsébet nyugdíjazása, de Végvári György felvételével fiatal kollégával egészült ki az oktatói kar.

Doktoranduszi évei után Benedek Lajos és 2011 szeptemberétől Papp Viktor mikológusok egyetemi tanársegédként oktatnak a Tanszéken. Somogyi Gabriella  ugyancsak ösztöndíjas doktoranduszként kezdi munkáját a tanszéken molekuláris taxonómiai témában majd 2009-től egyetemi tanársegédként dolgozik. Erős-Honti Zsolt 2008-ban kerül a tanszékre és átveszi a növényszervezettan oktatását. Kutatásai elsősorban a mikorrhiza kutatás területére összpontosulnak.

Udvardy László egyetemi docens tragikus halálát követően 2010 szeptemberétől a Vácrátóti Ökológiai Kutatóintézet korábbi munkatársa Barabás Sándor László egyetemi adjunktus dolgozik a tanszéken, aki elsősorban a természetvédelem és növényrendszertan tárgyakat oktatja.

2012. szeptemberétől Rimóczi Imre professzor emeritus-ként folytatja oktatói-kutatói munkáját.

magyar